Számomra a jóga
egy olyan Út, ahol nem a cél, vagy a megérkezés a
fontos. Talán nincs is igazi megérkezés. Csak az "utazás" számít.
Egyszerre tanít elfogadásra és lassulásra. Szeretem átélni, hogy közben nincs
bennem sietség, hogy közben semmi más nem létezik csak én.
A jóga megtanított arra, hogy minden nap
kicsit másként működik a testem és a lelkem. Az egyik reggel vidám, minden
mozdulat jóleső könnyedséget hoz. Egy másik reggel szomorú és nehézkes. De bárhogyan
is ébredek reggel, az ászánák elkísérnek. Tudom, hogy érdemes. A gyakorlás
végére szép fokozatosan megérkezik a könnyedség. Megtanultam egyszerűen csak
elfogadni, ami van, itt és most. Nem várok mást és nem gondolom tovább, csak
engedem.
Szeretem, hogy a gyakorlás által kortalannak
érzem a testem. Hihetetlen könnyedséggel létezem általa a hétköznapjaimban.
A
jóga számomra test-lélek és szellem egységben: kikapcsol a hétköznapi
zsongásból,
|
Fotó: SzMiki |
átléphetek általa egy másik dimenzióba. Csendesednek a gondolataim
és lassan megérkezem valahova belülre, önmagamhoz. Érzem, ahogy összhang
születik a testem és a benne lakó Valaki között. Ez a Valaki vagyok én
igazából. Nehéz megfogalmazni, körülírni ezt az élményt, szavakkal egyáltalán
nem leírható. Amikor sikerül ide megérkeznem biztosan tudom: most találkoztam magammal
az én belső csendemmel. Ilyenkor egyszerre vagyok kint és bent.
Néha visszatekintek a mögöttem álló
útra, visszaemlékszem az indulásra. Érdekes látni, hogy a rugalmasságom és
hajlékonyságom milyen sokat változott, pedig mindebből a gyakorlásaim során
alig érzékelek valamit. Ez is az út természetes része. Szabad úgy éreznem, hogy
megyek, és mégsem haladok, csak a gyakorlás fontos.
Az
első impulzus
Első találkozásom a
jógával, kimondani sem merem hány évvel ezelőtt történt... Még tinédzser voltam
és Tina Turner rajongó (ez azért már sokat sejtet arról, hogy ez mikor is
lehetett…)
|
Fotó: SzMiki |
Szenvedélyesen olvastam és gyűjtöttem a cikkeket akkori
példaképemről. Aztán az egyik sztármagazinnal készült interjúban arról
olvastam, hogy a rock-nagymama jógával tartja fiatalosan a testét-lelkét. Arról
mesélt, hogy rendszeresen meditál és jógázik. Gyakorlással egyensúlyozza ki a
koncertek fáradtságát és dübörgését testében-lelkében. "Akkor én
is!"- gondoltam és el is döntöttem hirtelen: „Én is ilyen fitt nagymama leszek majd!” Így visszagondolva nagyon
tudom szeretni azt a kis fruskát, aki akkoriban voltam. Azonnal megvettem a talán
egyetlen hozzáférhető könyvet a jógáról (még képek sem voltak benne!).
Olvasgattam, próbálgattam, több, de inkább kevesebb sikerrel. Utólag
visszagondolva azért elég meredek kísérletezéseim voltak... Örülök, hogy
megúsztam komolyabb sérülés nélkül. Szerencsére a tinik védőangyalai akkoriban
is éberek voltak. Később persze a rajongással együtt a jógát is a feledés
homálya követte. Nem volt még itt az ideje ennek bennem. Lehet, hogy komolyan
vettem, hogy csak nagymama koromban fogok jógázni? Minden esetre a lusta tini
évek következtek és sok más történés.
A második impulzus
Talán hihetetlenül hangzik, de volt idő,
amikor allergiás asztmával és nagyjából 10-15 kg túlsúllyal küzdöttem.
Fájdalmas és fullasztó mélyponton voltam. A létezésem már csak a szenvedés volt,
örömnek és felszabadultságnak nem maradt benne hely. Nem akartam több gyógyszert,
mert igazán az sem segített, de a mellékhatásai nagyon is gyötörtek. Tudtam,
kell lennie más megoldásnak. Hittem benne, hogy van egy út, ami kivezet innen.
Úgy éreztem, hogy a fulladás egyfajta
harc köztem és a testem között. Minél erősebben küzdök, annál jobban fulladok.
Tudtam, így csak veszíthetek. Másik utat kell találnom. Bár hihetetlenül
féltem, mégis elkezdtem elengedni a küzdelmet. Helyette próbáltam inkább megfigyelni
és elfogadni. Próbáltam szeretni a testem és a benne lakó Én-t, a
nehézlégzéssel és a
|
Fotó: SzMiki |
súlyfelesleggel együtt. A küzdelem nem vitte el minden
erőmet és lassan kezdtem jobban érezni magam. Nem voltam jól, de mégis valahogy
felszabadultam. Ezután mintha minden "magától" történt volna. Találtam
számomra megfelelő terápiás módszereket és újra elkezdhettem mozogni is. A
túlsúly, mint „mellékhatás” gördült le rólam. Szép lassan megváltozott az
életem. Ebben az új változatban már kevesebb hely maradt betegségnek, diszharmóniának.
Végre újra táncolhattam és elfeledettnek hitt kíváncsiságom is kezdett
ébredezni. Keresgéltem, próbálgattam sokfélét: latin táncok, hastánc, pilatesz,
tai chi, csikung, aqua fitnesz…
A
tai-chi által megtapasztaltam, hogy a meditatív mozgás számomra különösen
fontos. Ezen keresztül mély kapcsolatot teremthetek testem és lelkem között. Hálás
vagyok érte, hogy megpróbálhattam, de valamiért nem marasztalt. Folytatódott a
keresésem és a jóga valahogy ott bujkált a gondolataimban. Így botlottam bele egy
7 napos csakrajóga workshop-ba, pont a szomszédomban. Addig még csak nem is
tudtam, hogy működik egy mini jógastúdió a közelben. Már az első alkalom olyan
volt, mint egy hazatérés. Talán mindig is benne voltam, csak egy kicsit
kalandoztam erre-arra. A jóga gyakorlása azóta is követi minden napomat. Úgy
tűnik a sok-sok lehetőség közül engem a jóga szólított meg.
Az
inspiráció
Segítőként különböző önismereti
csoportokat és egyéni beszélgetéseket vezetek. Gyakran találkozom a test-lélek
egyensúlyának kibillenésével. Van, amikor a testet könnyebb elvinni
„megjavíttatni”, van, amikor a lelket. De a legritkább esetben történik ez meg
mindkét irányból egyszerre. Szerencsére egyre szélesebb körben válik
elfogadottá, hogy a test gyógyulását nagyon erősen támogathatjuk lelki
folyamataink befolyásolásával. Ennek a jelenségnek azonban a fordítottja éppúgy
igaz. A lélek is sokkal könnyebben gyógyul, ha közben a testünket is gondozzuk.
Itt megfelelő étrendre és mozgásra egyaránt gondolok. Nagyon vágytam arra, hogy
támogatást nyújthassak test és lélek szintjén egyaránt, segítve a változási,
gyógyulási folyamatokat. Ennek alapköve számomra a jóga.
Oktatói képzés és félelmek
Ahogy közeledett a képzés időpontja, úgy
nőtt bennem a szorongás és a bizonytalanság. Egyre több kérdés zakatolt a
fejemben. Akkor találkoztam először azzal a lehetőséggel, hogy talán sosem
leszek olyan hajlékony, mint azok, akik már egészen fiatalon jógáztak. „Hiteles tudok-e lenni így, mint jógaoktató?
Lépést tudok-e tartani majd a képzéssel? Nem terhelem-e túl a testem?”
Vég
nélkül kergették egymást a fejemben a
gondolatok. Megkérdőjeleztem magamban mindent, amit korábban biztosnak
gondoltam... Szerettem volna minél hamarabb kikerülni a
|
Fotó: SzMiki |
gondolatáradatból. Próbáltam
ezért újra megfogalmazni saját magam számára, hogy mi is az, ami bennem
mocorog. Miért szeretnék jógaoktató lenni. Mi a legrosszabb, ami történhet? Mi
a legjobb, ami történhet? A gondolataim a bolondját járatták velem, közben csak
annyi történt, hogy féltem. Féltem, hogy „kiöregedtem” csak nem vettem észre. Ezzel
megérkeztem valami nagyon fontoshoz, elcsendesedtem. Újra rátaláltam a belső
bizonyosságra
: Tudom, hogy a jóga
nagyszerű út a belső béke és az egészséget fenntartására. Tudom, hogy szeretnék
erre valahogyan rávilágítani a hozzám fordulók számára. Azt is tudom, hogy a
személyes példa mindennél fontosabb lehet. És a legfontosabb: tudom, hogy sosem
késő elkezdeni. Ezzel lassan elfogytak a kérdések, elkezdtem újra bízni
magamban és a testemben.
A képzés napjai hihetetlen
felszabadultsággal és frissességgel ajándékoztak meg. Elfáradtam, de ugyanakkor
fel is töltődtem. A belső csendnek most is igaza volt, megint ott lapult
mögötte a bizonyosság. Gyakran előfordult az életemben, hogy valami, amire
vágytam hirtelen megkérdőjeleződött bennem. Pedig csak féltem. Féltem az újtól
a változástól, az elvárásoktól, vagy megítélésektől. Jó érzés, amikor sikerül
ennek ellenére továbbmenni, követni az álmaimat. Szerencsére ez most is így
történt. Nagyon szeretek órát tartani és Veletek gyakorolni.
Megérkezés
Nem vagyok szuper rugalmas, és talán nem
is leszek. Lenyűgöznek az oktatók, akiknél érzékelem a szinte határtalan
hajlékonyságot. Nagyra becsülöm mindazt a gyakorlást, ami őket ezen az úton
vezeti. Tudom, bennem más motiváció mozog. Örömöt jelent számomra a testem
egészsége, a mozgásom frissessége és könnyedsége. Jó érzéssel tölt el, hogy
ebben a testben élhetek. Talán, ha meg kellene fogalmaznom, hogy még az
előzőeken kívül miért fontos számomra, hogy jógaoktató legyek, akkor ezt
mondanám: Szeretném megmutatni számodra
mennyire fontos a tested szeretete, tisztelete, határaid megtapasztalása és
elfogadása. Szeretném, ha átélhetnéd, milyen érzés szeretni azt a Valakit, aki
itt ebben a testben vagy. Szeretném, ha a jóga gyakorlása örömmé változna
Benned és rátalálnál általa test, lélek és szellem egyensúlyára.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése