Karácsonyi lélekdíszítő

Hajtogassunk papírangyalkákat!

bevallom a karácsonyra hangolódás nem az erősségem. Olyan, mintha minden évben meg tudnék lepődni december közepe táján: "Jé! Mindjárt karácsony van!" Nem is tudom miért alakult így, de így van.
Már rég nem készülöm túl magam és szerencsére az ajándékozásokat is sikerült családilag egy egészen más mederbe terelni. Így aztán nincs futkosás az ajándékok után, nem főzök hat fogásos vacsorát, de főként nem kapok idegbajt és nem ülök hulla fáradtan a fa alatt szenteste.

Idén arra gondoltam, hogy valahogyan a lelkem szeretném felkészíteni, feldíszíteni a fény ünnepére. Egy kedves barátnőm osztotta meg velem családjuk angyalka-hajtogatás szokását, ami nagyon megtetszett nekem:

Advent idején kicsik és nagyok együtt hajtogatnak papírangyalkákat. Ezeknek az angyalkáknak a szoknyácskáját kisollóval bevágják, apró v alakú vágásokkal. Ezután minden nap, amikor valami jót cselekszenek felnyithatnak egy-egy kis háromszöget. A pici angyalkák így Advent estéjére szép "jócselekedet csipkés" szoknyácskában várják a kis Jézus születését.


Erre a játékra hívlak titeket a szeretet ünnepére hangolódva. Boldog készülődést Nektek!

NézzFelAzÉgre!

Repülünk - Fotó: Csacsa

Évekig álmodoztam az ejtőernyőzésről, aztán gondoltam egy nagyot és bejelentkeztem. Aztán majdnem fél évig mégsem sikerült, vagy az időjárás, vagy az időpont... De azt gondolom még készülnöm kellett ott belül. Ez a kaland jóval kívül esett a komfortzónámon.

Kalandra fel!

Sokféle érzés keveredett bennem aznap reggel. Hihetetlenül izgatott voltam és persze féltem. Tudtam mire vállalkozom, de ahogy az lenni szokott: „ még csak nem is sejtettem”.  Hittem is és nem is, ami történik. Minden esetre úton voltam végre Kiliti felé.
Nehéz volt elindulni otthonról, a szeretteim nem tudták hova megyek. Csendes, titkos szerveződés folyt barátokkal. Ketten közülük el is kísértek. Végtelenül hálás vagyok értük! Azóta, amikor találkozunk csak cinkosan összemosolygunk és újra ott vagyunk fent a felhők felett.

Mindennapi jóga - 1.

Mindennapi jóga - "Miért pont a jóga?"

Mert jógázni jó!

Nem kérdés ez számomra és mindazok számára, akik jógáznak. De nem biztos, hogy ez elegendő válasz, ha a kérdező még sosem jógázott. Gyakran gondolok arra, hogy átadható-e szavakkal az, amit a testünk lelkünk átél, amikor jógázunk. Egyáltalán nem vagyok benne biztos. Ez a kérdés pedig valamiért már többször is megtalált engem. Azt hiszem talán inkább a fény a szemekben

Fotó: SzMiki

az, ami választ adhat, nem a szavak. Tudom, hogy se szeri, se száma a különböző mozgásformáknak, amelyek közül választhatunk. Nagyon sok közöttük az évszázados, vagy évezredes hagyományt maga mögött tudó mozgás is. A tradicionális mozgásformák szinte kivétel nélkül lehetőséget adnak az elmélyülésre, meditálásra, izgalmasak és egészségesek. Jogos lehet tehát a kérdés, hogy miért pont a jóga? Mivel igazából nem szándékozom meggyőzni, vagy magam mellé állítani senkit ezért legszívesebben arról mesélek ilyenkor, amit bennem a jóga megszólított. Arra hívlak, hogy tapasztald meg, próbáld ki. Lehet, hogy Téged is megszólít és természetesen az is lehet, hogy nem. Érezheted, hogy megérkeztél, vagy azt, hogy ezzel az értékes tapasztalással továbbhaladsz. Te és én nem vagyunk egyformák. De azt gondolom, hogy tapasztalás nélkül a jóga csak egy szó marad, nem telik meg élettel, tartalommal.

KUMKVAT - "narancsot" héjastól?

De mi az a kumkvat?

 A hétvégén kacsintottak rám ezek az ízletes apróságok egy szupermarketben. Ritkán fordulok elő ilyen helyeken, így kalandoztam kicsit a zöldséges pultnál. Végül eredményesen hívogattak az áttetsző dobozkából. Hazahoztam a narancs színű mini-citrusokat.

Fotó: Alternativa za Vas

Először az érzékszervek, aztán jöhet a tudomány, gondoltam én. "Az illata kellemes, igazi citrus, le sem tagadhatja." Próbáltam meghámozni, de gyakorlatilag szétfoszlott a kezemben. A vékony héj mállott, a belseje pedig szétfolyt... Kicsit lendületet vesztettem, így a semmivel a kezemben. De ami maradt azért megkóstoltam. Hihetetlen intenzív, kicsit fanyar és már-már túlzó íz áradat... Erről hirtelen eszembe jutottak gyerekkorom túl aromásított cukorkái is. Egyszerre volt nagyon savanyú és nagyon édes. A textúrája leginkább egy fénykorán már túlfutott narancsot idézett. Kicsit rágós volt, ezt nem rónám fel neki, mert biztosan nem frissen szedett állapotban lehet itthon hozzájutni. Édes leginkább a belső puha héj volt, a gyümölcshús inkább a citrom savanyúsága felé közelített. Összességében nagyon is izgalmas íz élményt nyújtott, újabb és újabb kóstolásra sarkalva. De azért nagyon gyanús volt, hogy nem ez az út vezet a kumkvat gyümölcs „kimaxolásához”. 

Fotó: Alternativa za Vas

Arra gondoltam, talán héjjal együtt is meg lehetne enni. Gyors „gugli”: how to eat kumquats?  

A megérzés jó volt, ez az egyetlen citrus-féle, amit a héjával együtt fogyasztanak. Hát hajrá! Alapos mosás után megpróbálkoztam ezzel a variációval is. Nekem kicsit „csípős” volt a végeredmény, de kétség kívül így még finomabb volt, ill. így volt igazán finom. Aztán találtam egy újabb kis videót, ahol picit megnyomkodják a gyümölcsöket fogyasztás előtt, így az illóolajok egy része kipattan a héjból. Ez lett a telitalálat.

Közelebb önmagamhoz - ringatásban

Flow élmény ringatásban

Amikor először találkoztam a "lélekmasszázs" kifejezéssel, teljes értetlenséggel álltam. Semmilyen ismerettel nem rendelkeztem a technikával kapcsolatban, de valamiért azt éreztem, hogy egyáltalán nem vágyom arra, hogy bárki is "megmasszírozza" a lelkemet...
Akkor még nem gondoltam, hogy pár hónappal később már tanulóként állok majd a masszázságy mellett.

Fotó: SzMiki

Az első találkozás élménye: 

Mindez az életmódtáborban kezdődött, amikor  ismerkedtünk különböző mozgásformákkal, természetes gyógymódokkal, étrendekkel, masszázstechnikákkal. Az előadás címe „Holistic pulsing – lélekmasszázs” volt, és az előadó személyes tapasztalásra invitálta a vállalkozó kedvű hallgatóságot. A kíváncsiságom erősebb volt, mint az ellenállásom, jelentkeztem. Emlékszem, ahogyan ültünk a terem előtt várakozva. Engem valamiért egy orvosi rendelőre emlékeztetett, de a hangulata egészen más volt. A kezelő irányából végtelen nyugalom áradt. Olyasmi, mintha lenne egy bűvös átjáró, egy kibújó a világunkból azok számára, akik belépnek azon az ajtón. A szobában zajlott a "titokzatos" kezelés. Kíváncsisággal teli izgatottságot éreztem, amikor végre én is beléptem az ajtón és elfoglaltam helyem a masszázságyon.
Feri, későbbi mesterem megkért, hogy nyugodtan helyezkedjek el kényelmesen, mintha éppen aludni készülnék. Elmondta, hogy itt most nekem "babaként" mindent szabad és semmit sem tilos. Beszélt arról, hogy találkozhatok emlékképekkel, átélhetek érzéseket, ezek a testemből, sejtjeimből feltörő emlékek. Csak próbáljam elfogadni, ami érkezik, nincs más dolgom. Nehéz volt elképzelni, hogy mi is fog történni és hogyan hozhat ez majd bármit a számomra, de egyre kíváncsibb lettem.

Zsömle 25 perc alatt

Nem eszem túl sok kenyeret, vagy zsömlét, ezért simán elfelejtek vásárolni hétvégére belőlük... Ráadásul, ha már eszem, akkor nagyon frissen szeretem. Innen indult, hogy legyen egy olyan receptem, amivel az itthon található alapanyagokból gyorsan elkészíthető egy bagett, vagy egy pár darab zsömle.
Ez a hétvége sem volt kivétel, így most is készítettem reggelire friss zsömléket.

Fotó: Benedina

Kókuszvirág cukor - édes élet!

A tegnap esti sütés után azon gondolkodtam, hogy ha valaki hirtelen megkérdezné tőlem, miért használok szívesen kókuszvirág cukrot, mit is válaszolnék. Elsőre nyilván azt, hogy szeretem az ízét, mindegy egyéb csak megerősített ebben.

Azzal kezdődött, hogy pár éve kaptam a barátnőmtől ajándékba egy csomaggal. (Korábban még csak nem is hallottam róla, hogy létezik.) Izgatottan bontottam ki és kóstoltam meg a furcsa barna morzsákat. Kicsit karamellás, kicsit a törökmézre is hasonlító íze és kellemes illata azonnal meggyőzött. Beleszerettem. Csak jó pár hónap elteltével ismerkedtem meg közelebbről az élettani hatásaival.

Fotó: Elena Elisseeva/iStock/Getty Images

Amit érdemes lehet tudni róla:

El sem tudtam képzelni, hogyan lehetséges virágból cukrot készíteni, ezért kicsit kutakodtam a témában.

A kókuszvirág cukor a kókuszpálma virágjából származó nektár kivonata. Egyetlen virág akár 4 liter édes nedűvel is képes megajándékozni minket. Az általunk ismert állagot általában szárítással, vagy „főzéssel” érik el. Népszerűségét az egészséges ételek világában több tulajdonságának is köszönheti. Egyebek között gazdag ásványi anyagokban és vitaminokban, emellett kevésbé drasztikus hatást gyakorol a vércukor szintünkre, mint a fehér cukor. 

fűszeres dió

Hát igen... ma csapást mértem a diétámra! Igazi csemegének ígérkező receptre bukkantam a napokban és már alig vártam, hogy kipróbálhassam. Mint kiderült nem tartós élelmiszerről van szó. Szerencsés esetben egy pár darabnak sikerül megmenekülnie a sütőpapíron. Most is minden második mondat után kimegyek, hogy csemegézzek belőle... Édes, pikáns, fűszeres... Tökéletes! Pont, ahogy vártam!

Fotó: Benedina

Kávé és keksz

Illetve keksz a kávéhoz, vagy kávé a kekszhez? Nem is tudom honnan szoktam indulni. Minden esetre mindkettő nagy kedvencem, különösen együtt fogyasztva.
Menthetetlenül oda vagyok az aprócska, omlós édes kekszért, ami a kávét még élvezetesebbé teszi. Persze itt most nem azokra a kekszekre gondolok, amelyeket kis átlátszó csomagokban tesznek a kávéscsésze mellé a benzinkúton. Bár hozzá teszem, azért találkoztam már egészen ízletesekkel is, nekem leginkább a túl édes íz a zavaró bennük. De most azokra az apróságokra gondolok, amelyek szinte maguktól szétolvadnak a szánkban és még a morzsákat is felcsipegetjük a kistányérról... A "házi" készítésű kekszre gondolok, amelyekkel a kávérajongókat csalogatják a cukrászda-illatú kávézókban.
Hetek óta gyűjtögettem a recepteket és terveztem, hogy feltöltöm végre a kis színes dobozkáimat az omlós, vajas finomságokkal.

Fotó: SzMiki

Ma este végre sikerült!
Elég zsúfoltan telt a hétvégém, de lazításként nekiálltam sütögetni. Végül a sok-sok lehetőség közül két recept mellett döntöttem. (Persze nem tudtam ellenállni a kísérletezésnek, csak inspirációként használtam végül a recepteket. ) Három különböző keksz született: a vaníliás és a kakaós változat, majd bónuszként a kakaós keksz fahéjjal és kardamommal. Szeretem a kardamom ízét és kíváncsi voltam, hogyan fogja érezni magát a kakaós-fajéjas társaságban. Egészen izgalmas íz-együttest hozott létre a hármasuk. Nekem nagyon ízlik, de azért nem aratott osztatlan sikert. A konzervatívabb ízek kedvelőinek érdemes óvatosan próbálgatni a fűszereket.

Természet alkotta pszichedelikus folyosók

Fotó: Mikhail Mishainik

Ez a leírhatatlan szépség nem festőművész, vagy szobrász alkotása, ezek a kövek természetes képződmények. A fotókat Mikhail Mishainik fotós-barlangász és felfedező csapata készítette. Számomra mesevilágnak tűnik a felfoghatatlan szépség, amellyel a természet megajándékozott minket. A fotók egy elhagyott sóbányában készültek Oroszországban, Jekatyerinburg város alatt. A pszichedelikus mintázatokat a természetesen örvénylő karnallit ásvány és a kőzetrétegek találkozása hozta létre a földalatti folyosók falán. Bevallom sosem hallottam még a karnallitról, de az is igaz, hogy nem vagyok sem geológus, sem ásványszakértő. Viszont az internet korában sokáig nem marad titok semmi.

Pomelo őrületben

Ezt a csodás gyümölcsöt, sok C-vitamin, magas rosttartalom és alacsony kalória jellemzi

Fotó: SzMiki

És megint eszünk...  

Családi pomelo őrületben vagyunk. Szeretem a kissé fanyar, néha savanykás ízét és azt a csodás látványt, ahogyan kibontva fénylik a tányéromon. Már-már függésnek mondanám. Eddig nem találkoztam csak a sárgás húsú változattal, de azt olvastam, hogy egészen a mély vörösig is elmehet a gyümölcshús színe. Remélem lesz szerencsém ezekhez a változatokhoz is hamarosan. Igazából az íze miatt kezdtem el rendszeresen enni, de mint kiderült az élettani hatásai is nagyszerűek.

Mit érdemes róla tudni?

Felhőkenyér - szénhidrát nélkül

Fotó: SzMiki

Amikor elindítottam ezt az oldalt sok gondolatom, tervem volt azzal kapcsolatban, hogy mit is szeretnék itt megmutatni. De egyáltalán nem gondoltam, hogy a kulináris élmények fogják nyitni a sort. Magam számára is meglepetés, hogy ennyire szeretek enni. Pedig igen! Nagyon szeretem az egyszerű és könnyen elkészíthető ételeket. Ma találkoztam ezzel a recepttel, amit nagy szeretettel osztok meg Veletek. Ehhez a "kenyér"-hez mindössze 4 alapanyagot használunk és gyakorlatilag végtelen számú variációban készíthetjük különböző fűszerekkel.

Narancsos túrófánk fahéjas porcukorral

Imádom a túrófánkot, de mostanában nem vágyom a bő olajban sült ételekre. Ma szembejött velem a klasszikus túrófánk receptje és arra gondoltam, hogy elkészítem sütőben kisütve, meglátjuk milyen lesz. Általában hagyom a fantáziám működni sütés-főzés közben, most is ezt tettem. Így került a receptbe pl. a narancshéj.

Fotó:SzMiki

Miközben sültek a fánkocskák, a férjem idegenkedve ismerkedett a sütőből kiáramló illatokkal. Én pedig izgatottan néztem a sütőablakon keresztül, hogy merre haladnak a kis jövevények. Finom vacsora, vagy melléfogás lesz belőle. A gyakori kísérletezés hátránya, hogy egy-egy tévedés után csalódottság következik. De igazából ez még sosem vette el a kísérletező kedvem, legfeljebb éhesek maradtunk. Itt is sarkalatos pontnak éreztem, hogy hogyan tudom majd a forró olajat pótolni a sütőben a fánkocskák növekedéséhez. De a kísérletezést szerencsére ma egyértelmű siker koronázta. Mire kihűltek volna már majdnem el is fogytak :).