2016. december 10., szombat

Karácsonyi lélekdíszítő

Hajtogassunk papírangyalkákat!

bevallom a karácsonyra hangolódás nem az erősségem. Olyan, mintha minden évben meg tudnék lepődni december közepe táján: "Jé! Mindjárt karácsony van!" Nem is tudom miért alakult így, de így van.
Már rég nem készülöm túl magam és szerencsére az ajándékozásokat is sikerült családilag egy egészen más mederbe terelni. Így aztán nincs futkosás az ajándékok után, nem főzök hat fogásos vacsorát, de főként nem kapok idegbajt és nem ülök hulla fáradtan a fa alatt szenteste.

Idén arra gondoltam, hogy valahogyan a lelkem szeretném felkészíteni, feldíszíteni a fény ünnepére. Egy kedves barátnőm osztotta meg velem családjuk angyalka-hajtogatás szokását, ami nagyon megtetszett nekem:

Advent idején kicsik és nagyok együtt hajtogatnak papírangyalkákat. Ezeknek az angyalkáknak a szoknyácskáját kisollóval bevágják, apró v alakú vágásokkal. Ezután minden nap, amikor valami jót cselekszenek felnyithatnak egy-egy kis háromszöget. A pici angyalkák így Advent estéjére szép "jócselekedet csipkés" szoknyácskában várják a kis Jézus születését.


Erre a játékra hívlak titeket a szeretet ünnepére hangolódva. Boldog készülődést Nektek!







2016. május 19., csütörtök

NézzFelAzÉgre!



Repülünk - Fotó: Csacsa
Évekig álmodoztam az ejtőernyőzésről, aztán gondoltam egy nagyot és bejelentkeztem. Aztán majdnem fél évig mégsem sikerült, vagy az időjárás, vagy az időpont... De azt gondolom még készülnöm kellett ott belül. Ez a kaland jóval kívül esett a komfortzónámon.

Kalandra fel!
Sokféle érzés keveredett bennem aznap reggel. Hihetetlenül izgatott voltam és persze féltem. Tudtam mire vállalkozom, de ahogy az lenni szokott: „ még csak nem is sejtettem”.  Hittem is és nem is, ami történik. Minden esetre úton voltam végre Kiliti felé.
Nehéz volt elindulni otthonról, a szeretteim nem tudták hova megyek. Csendes, titkos szerveződés folyt barátokkal. Ketten közülük el is kísértek. Végtelenül hálás vagyok értük! Azóta, amikor találkozunk csak cinkosan összemosolygunk és újra ott vagyunk fent a felhők felett.

2016. május 18., szerda

Mindennapi jóga - 1.

Mindennapi jóga - "Miért pont a jóga?"


Mert jógázni jó!
Nem kérdés ez számomra és mindazok számára, akik jógáznak. De nem biztos, hogy ez elegendő válasz, ha a kérdező még sosem jógázott. Gyakran gondolok arra, hogy átadható-e szavakkal az, amit a testünk lelkünk átél, amikor jógázunk. Egyáltalán nem vagyok benne biztos. Ez a kérdés pedig valamiért már többször is megtalált engem. Azt hiszem talán inkább a fény a szemekben
Fotó: SzMiki
az, ami választ adhat, nem a szavak. Tudom, hogy se szeri, se száma a különböző mozgásformáknak, amelyek közül választhatunk. Nagyon sok közöttük az évszázados, vagy évezredes hagyományt maga mögött tudó mozgás is. A tradicionális mozgásformák szinte kivétel nélkül lehetőséget adnak az elmélyülésre, meditálásra, izgalmasak és egészségesek. Jogos lehet tehát a kérdés, hogy
miért pont a jóga? Mivel igazából nem szándékozom meggyőzni, vagy magam mellé állítani senkit ezért legszívesebben arról mesélek ilyenkor, amit bennem a jóga megszólított. Arra hívlak, hogy tapasztald meg, próbáld ki. Lehet, hogy Téged is megszólít és természetesen az is lehet, hogy nem. Érezheted, hogy megérkeztél, vagy azt, hogy ezzel az értékes tapasztalással továbbhaladsz. Te és én nem vagyunk egyformák. De azt gondolom, hogy tapasztalás nélkül a jóga csak egy szó marad, nem telik meg élettel, tartalommal.



2016. április 6., szerda

KUMKVAT - "narancsot" héjastól?

De mi az a kumkvat?

 A hétvégén kacsintottak rám ezek az ízletes apróságok egy szupermarketben. Ritkán fordulok elő ilyen helyeken, így kalandoztam kicsit a zöldséges pultnál. Végül eredményesen hívogattak az áttetsző dobozkából. Hazahoztam a narancs színű mini-citrusokat.


Fotó: Alternativa za Vas
Először az érzékszervek, aztán jöhet a tudomány, gondoltam én. "Az illata kellemes, igazi citrus, le sem tagadhatja." Próbáltam meghámozni, de gyakorlatilag szétfoszlott a kezemben. A vékony héj mállott, a belseje pedig szétfolyt... Kicsit lendületet vesztettem, így a semmivel a kezemben. De ami maradt azért megkóstoltam. Hihetetlen intenzív, kicsit fanyar és már-már túlzó íz áradat... Erről hirtelen eszembe jutottak gyerekkorom túl aromásított cukorkái is. Egyszerre volt nagyon savanyú és nagyon édes. A textúrája leginkább egy fénykorán már túlfutott narancsot idézett. Kicsit rágós volt, ezt nem rónám fel neki, mert biztosan nem frissen szedett állapotban lehet itthon hozzájutni. Édes leginkább a belső puha héj volt, a gyümölcshús inkább a citrom savanyúsága felé közelített. Összességében nagyon is izgalmas íz élményt nyújtott, újabb és újabb kóstolásra sarkalva. De azért nagyon gyanús volt, hogy nem ez az út vezet a kumkvat gyümölcs „kimaxolásához”. 

Fotó: Alternativa za Vas
Arra gondoltam, talán héjjal együtt is meg lehetne enni. Gyors „gugli”: how to eat kumquats?  
A megérzés jó volt, ez az egyetlen citrus-féle, amit a héjával együtt fogyasztanak. Hát hajrá! Alapos mosás után megpróbálkoztam ezzel a variációval is. Nekem kicsit „csípős” volt a végeredmény, de kétség kívül így még finomabb volt, ill. így volt igazán finom. Aztán találtam egy újabb kis videót, ahol picit megnyomkodják a gyümölcsöket fogyasztás előtt, így az illóolajok egy része kipattan a héjból. Ez lett a telitalálat.

2016. március 16., szerda

Közelebb önmagamhoz - ringatásban

Flow élmény ringatásban

Amikor először találkoztam a "lélekmasszázs" kifejezéssel, teljes értetlenséggel álltam. Semmilyen ismerettel nem rendelkeztem a technikával kapcsolatban, de valamiért azt éreztem, hogy egyáltalán nem vágyom arra, hogy bárki is "megmasszírozza" a lelkemet...
Akkor még nem gondoltam, hogy pár hónappal később már tanulóként állok majd a masszázságy mellett.

Fotó: SzMiki

Az első találkozás élménye: 

Mindez az életmódtáborban kezdődött, amikor  ismerkedtünk különböző mozgásformákkal, természetes gyógymódokkal, étrendekkel, masszázstechnikákkal. Az előadás címe „Holistic pulsing – lélekmasszázs” volt, és az előadó személyes tapasztalásra invitálta a vállalkozó kedvű hallgatóságot. A kíváncsiságom erősebb volt, mint az ellenállásom, jelentkeztem. Emlékszem, ahogyan ültünk a terem előtt várakozva. Engem valamiért egy orvosi rendelőre emlékeztetett, de a hangulata egészen más volt. A kezelő irányából végtelen nyugalom áradt. Olyasmi, mintha lenne egy bűvös átjáró, egy kibújó a világunkból azok számára, akik belépnek azon az ajtón. A szobában zajlott a "titokzatos" kezelés. Kíváncsisággal teli izgatottságot éreztem, amikor végre én is beléptem az ajtón és elfoglaltam helyem a masszázságyon.
Feri, későbbi mesterem megkért, hogy nyugodtan helyezkedjek el kényelmesen, mintha éppen aludni készülnék. Elmondta, hogy itt most nekem "babaként" mindent szabad és semmit sem tilos. Beszélt arról, hogy találkozhatok emlékképekkel, átélhetek érzéseket, ezek a testemből, sejtjeimből feltörő emlékek. Csak próbáljam elfogadni, ami érkezik, nincs más dolgom. Nehéz volt elképzelni, hogy mi is fog történni és hogyan hozhat ez majd bármit a számomra, de egyre kíváncsibb lettem.

2016. március 15., kedd

Zsömle 25 perc alatt

Nem eszem túl sok kenyeret, vagy zsömlét, ezért simán elfelejtek vásárolni hétvégére belőlük... Ráadásul, ha már eszem, akkor nagyon frissen szeretem. Innen indult, hogy legyen egy olyan receptem, amivel az itthon található alapanyagokból gyorsan elkészíthető egy bagett, vagy egy pár darab zsömle.
Ez a hétvége sem volt kivétel, így most is készítettem reggelire friss zsömléket.
Fotó: Benedina

2016. március 14., hétfő

Kókuszvirág cukor - édes élet!

A tegnap esti sütés után azon gondolkodtam, hogy ha valaki hirtelen megkérdezné tőlem, miért használok szívesen kókuszvirág cukrot, mit is válaszolnék. Elsőre nyilván azt, hogy szeretem az ízét, mindegy egyéb csak megerősített ebben.
Azzal kezdődött, hogy pár éve kaptam a barátnőmtől ajándékba egy csomaggal. (Korábban még csak nem is hallottam róla, hogy létezik.) Izgatottan bontottam ki és kóstoltam meg a furcsa barna morzsákat. Kicsit karamellás, kicsit a törökmézre is hasonlító íze és kellemes illata azonnal meggyőzött. Beleszerettem. Csak jó pár hónap elteltével ismerkedtem meg közelebbről az élettani hatásaival.

Fotó: Elena Elisseeva/iStock/Getty Images

Amit érdemes lehet tudni róla:
El sem tudtam képzelni, hogyan lehetséges virágból cukrot készíteni, ezért kicsit kutakodtam a témában.
A kókuszvirág cukor a kókuszpálma virágjából származó nektár kivonata. Egyetlen virág akár 4 liter édes nedűvel is képes megajándékozni minket. Az általunk ismert állagot általában szárítással, vagy „főzéssel” érik el. Népszerűségét az egészséges ételek világában több tulajdonságának is köszönheti. Egyebek között gazdag ásványi anyagokban és vitaminokban, emellett kevésbé drasztikus hatást gyakorol a vércukor szintünkre, mint a fehér cukor.