NézzFelAzÉgre!

Repülünk - Fotó: Csacsa

Évekig álmodoztam az ejtőernyőzésről, aztán gondoltam egy nagyot és bejelentkeztem. Aztán majdnem fél évig mégsem sikerült, vagy az időjárás, vagy az időpont... De azt gondolom még készülnöm kellett ott belül. Ez a kaland jóval kívül esett a komfortzónámon.

Kalandra fel!

Sokféle érzés keveredett bennem aznap reggel. Hihetetlenül izgatott voltam és persze féltem. Tudtam mire vállalkozom, de ahogy az lenni szokott: „ még csak nem is sejtettem”.  Hittem is és nem is, ami történik. Minden esetre úton voltam végre Kiliti felé.
Nehéz volt elindulni otthonról, a szeretteim nem tudták hova megyek. Csendes, titkos szerveződés folyt barátokkal. Ketten közülük el is kísértek. Végtelenül hálás vagyok értük! Azóta, amikor találkozunk csak cinkosan összemosolygunk és újra ott vagyunk fent a felhők felett.