Kókuszvirág cukor - édes élet!

A tegnap esti sütés után azon gondolkodtam, hogy ha valaki hirtelen megkérdezné tőlem, miért használok szívesen kókuszvirág cukrot, mit is válaszolnék. Elsőre nyilván azt, hogy szeretem az ízét, mindegy egyéb csak megerősített ebben.

Azzal kezdődött, hogy pár éve kaptam a barátnőmtől ajándékba egy csomaggal. (Korábban még csak nem is hallottam róla, hogy létezik.) Izgatottan bontottam ki és kóstoltam meg a furcsa barna morzsákat. Kicsit karamellás, kicsit a törökmézre is hasonlító íze és kellemes illata azonnal meggyőzött. Beleszerettem. Csak jó pár hónap elteltével ismerkedtem meg közelebbről az élettani hatásaival.

Fotó: Elena Elisseeva/iStock/Getty Images

Amit érdemes lehet tudni róla:

El sem tudtam képzelni, hogyan lehetséges virágból cukrot készíteni, ezért kicsit kutakodtam a témában.

A kókuszvirág cukor a kókuszpálma virágjából származó nektár kivonata. Egyetlen virág akár 4 liter édes nedűvel is képes megajándékozni minket. Az általunk ismert állagot általában szárítással, vagy „főzéssel” érik el. Népszerűségét az egészséges ételek világában több tulajdonságának is köszönheti. Egyebek között gazdag ásványi anyagokban és vitaminokban, emellett kevésbé drasztikus hatást gyakorol a vércukor szintünkre, mint a fehér cukor. 

Kávé és keksz

Illetve keksz a kávéhoz, vagy kávé a kekszhez? Nem is tudom honnan szoktam indulni. Minden esetre mindkettő nagy kedvencem, különösen együtt fogyasztva.
Menthetetlenül oda vagyok az aprócska, omlós édes kekszért, ami a kávét még élvezetesebbé teszi. Persze itt most nem azokra a kekszekre gondolok, amelyeket kis átlátszó csomagokban tesznek a kávéscsésze mellé a benzinkúton. Bár hozzá teszem, azért találkoztam már egészen ízletesekkel is, nekem leginkább a túl édes íz a zavaró bennük. De most azokra az apróságokra gondolok, amelyek szinte maguktól szétolvadnak a szánkban és még a morzsákat is felcsipegetjük a kistányérról... A "házi" készítésű kekszre gondolok, amelyekkel a kávérajongókat csalogatják a cukrászda-illatú kávézókban.
Hetek óta gyűjtögettem a recepteket és terveztem, hogy feltöltöm végre a kis színes dobozkáimat az omlós, vajas finomságokkal.

Fotó: SzMiki

Ma este végre sikerült!
Elég zsúfoltan telt a hétvégém, de lazításként nekiálltam sütögetni. Végül a sok-sok lehetőség közül két recept mellett döntöttem. (Persze nem tudtam ellenállni a kísérletezésnek, csak inspirációként használtam végül a recepteket. ) Három különböző keksz született: a vaníliás és a kakaós változat, majd bónuszként a kakaós keksz fahéjjal és kardamommal. Szeretem a kardamom ízét és kíváncsi voltam, hogyan fogja érezni magát a kakaós-fajéjas társaságban. Egészen izgalmas íz-együttest hozott létre a hármasuk. Nekem nagyon ízlik, de azért nem aratott osztatlan sikert. A konzervatívabb ízek kedvelőinek érdemes óvatosan próbálgatni a fűszereket.

Narancsos túrófánk fahéjas porcukorral

Imádom a túrófánkot, de mostanában nem vágyom a bő olajban sült ételekre. Ma szembejött velem a klasszikus túrófánk receptje és arra gondoltam, hogy elkészítem sütőben kisütve, meglátjuk milyen lesz. Általában hagyom a fantáziám működni sütés-főzés közben, most is ezt tettem. Így került a receptbe pl. a narancshéj.

Fotó:SzMiki

Miközben sültek a fánkocskák, a férjem idegenkedve ismerkedett a sütőből kiáramló illatokkal. Én pedig izgatottan néztem a sütőablakon keresztül, hogy merre haladnak a kis jövevények. Finom vacsora, vagy melléfogás lesz belőle. A gyakori kísérletezés hátránya, hogy egy-egy tévedés után csalódottság következik. De igazából ez még sosem vette el a kísérletező kedvem, legfeljebb éhesek maradtunk. Itt is sarkalatos pontnak éreztem, hogy hogyan tudom majd a forró olajat pótolni a sütőben a fánkocskák növekedéséhez. De a kísérletezést szerencsére ma egyértelmű siker koronázta. Mire kihűltek volna már majdnem el is fogytak :).